Kora középkori lábbelik Északnyugat-Kaukázusból: Moscsevaja Balka leletei.

írta: Peter Beatson;
A leirat eredetiben itt olvasható.

Magyarra fordította: Liüntika :) - http://users.atw.hu/liuntika,
az Úr 2011. esztendejében, március hó hatodik napja előtt. :)

/* Ezen dokumentum csak oktatási célokra használható fel szabadon, a szerző megjelölésével. */

Bevezetés

Az Észak-Kaukázus Moscsevaja Balka sziklafal-sírjai gazdag sírleleteket és ruházatot szolgáltatott, amit a száraz és hideg klíma őrzött meg. A temetőt alán törzstagoknak tulajdonítják, akik azt a nyolcadik és tizedik század között használták. A legtöbb leletet, amit a 20. század hét évtizede alatt tártak fel, többé-kevésbé szigorú körülmények között, a szentpétervári Ermitázs Múzeumban gyűjtötték össze. A gyűjteményre jellemző az ázsiai sejmek meggondolatlanul pazarló használata, amit valószínűleg a helyi selyemút kereskedőitől gyűjthettek be, de a kevésbé látványos leletek között van tizennégy lábbeli is.

Felépítés

Minden Moscsevaja Balka lábbeli puha anyagból van, külön rávarrott talp nélkül, és rendelkezik egy nyers lenszövet béléssel, ami illik a cipő alakjához és sok esetben a nyílásnál van belevarrva. A fűtöltelék nyomok maradtak fenn - ez a fajta szigetelés még ma is nagyon általános az Észak-Kaukázus hegyeinek lakói körében.

Szabályszerűen a lábbelit cserzett (úgymint timsó-cserzett) kecskebőr, inkább vastag és mégis hajlékony. Ezt a fajta cipőbőrt régi idők óta "jáft"-nak hívják Oroszországban. A bőr rendszerint fekete színű volt a gyártási eljárás miatt - lágyítás krétával és agyaggal, tisztítás, cserzés, zsírozás, szárítás, görgetés és kaparás. Néhány gyermekcipő, ami finomabb "marokkó" bőrből készült (egyik esetben borjú, másik esetben kecske), néha pirosra festettek.

A cipők mindegyike nagyon gondosan van elkészítve - a leszabás átgondolt és pontosan van illesztve (Ábra 1.) Mindazonáltal, csakúgy, mint ma, ezeket valószínűleg otthon készítették, nem specializálódott szakember termékei. A jobb és bal lábra készült cipők között nincs megkülönböztethetőség.

Ábra 1 - Az általános felépítése és szabásintája a Moscsevaja balkai lábbelinek. A kis kiemelés a szegélyvarrást mutatja be.

Általánosan a lábbelit egy darab bőrből készítették, egy központi varrással a láb alján, ami a sarokvarrást is tartalmazza, és ami a talp közepe mentén fut a lábujjakig. A cipő hegyénél az alapvarrat egy rövid és görbe keszetvarrással találkozik, ahol az orrot a szépen apró hajtásokba szedett bőr formázza Három példa van, ahol az alapvarrat inkább lefut a láb felső oldalán - ami a cipő hegyénél szintén összetalálkozik a keresztvarrattal, ami ugyanakkor másik irányba hajlik. [1]. Az illesztéseket gyakran dekoratívan rámával erősítették meg (Ábra 1) - egy vékony félbehajtott bőrszalagot szegtek a varratba, ami a cipő külsején csőszerűen néz ki.
/* Behajtott rámával van eltrimmelve a széle. */

Stílusok

A lábbelik öt stílusa van jelen az Ermitázs gyűjteményben (Ábra 2), de a legtöbb esetben (például azok, amik nem dokumentált ásatásokból származnak) a konkrét példákat csak kísérletképp lehet akár férfi vagy női viselőkhöz tulajdonítani a méret alapján. A lábbelik a mai Kaukázus hegylakóiéra emlékeztetnek - a lágy szárú csizmára és az alacsony szárú cipőre, amit csavdzsaken-ként ismernek.

Ábra 2 - Moscsevaja Balkánál talált cipőfélék [2].

1. Típus - Alacsony szárú "papucs":
/* Inkább bebújó, vagy mamusz. */

Valószínűleg csak nők és gyerekek használhatták, a lábnak való nyílást egyszerűan a bokarész alá szabták ki, alig takarva a lábfejet. A fő varrat a talp mentén halad, kivéve egy gyermek cipőjét, ahol a cipőfelsőrész varrattal rendelkezik. [3]. Néhány teljesen egy darab bőrből készült, más példányoknak pedig van egy külön darab csatlakoztatva, ami a cipő hátsó részét adja. (Ábra 3). Egy női sírban az 1-es típusú papucs mellett rövid nemez lábszárvédő volt elhelyezve (lábrész nélküli nemezharisnya, szövet vagy bőr, amit úgy hívnak nogovitszasz, eléggé általános a Kaukázusban). Ebből arra lehet következtetni, hogy ilyen kamáslit hordtak ehhez a papucsféléhez a többi esetben. Van néhány tárgy, ami ruhabélésre emlékeztet az 1. típusú cipellőkhöz, de amik nincsenek társítva egy cipőhöz sem. Azok, amelyeknek rendesen szegett felső széllel rendelkeznek, különösen azok, amelyek selyem szegéllyel díszítettek, valószínűleg valójában nem bélések, hanem különálló lábbeli tétel. Mindez lehetne különleges temetési lábbeli, de mindamellett a Kaukázusban nagyon általánosan használják a szövetből készült cipellőket házon belül.

Ábra 3 - 1-es típusú cipő nemez "zoknival" v. kapcával. [4] női sírból, mára ellapítódott.

2. Típus - Papucsok díszítő jelleggel kiszabott felső résszel:

Ebből a fajtából három darabot találtak (Ábra 4). A méreteik arra utal, hogy ezek női cipők lehettek. A fő rész egy darab bőr, aminek a talpa alatt van a varrás. Egy kb. félkörnyi betét van hozzáerősítve a felsőrészhez (Ábra 1). A cipők egyike selyemmel van borítva. A cipő oldalának és hátuljának [5] felső széle hasonlóan félkörszerűen van szabva, de valamivel alacsonyabban. Ezek a félkör alakú szegélyek egy V-alakú rovátkában találkoznak az oldalakon, és a teljes felső szél egy "samitium" selyem szegéllyel [6] van lezárva (eltrimmelve). A belseje a cipőknek nyers lenbéléssel vannak ellátva, amit a rüsztnél varrtak be.
/* Szamícium - összetett sávolyszövésű anyag, aminek a színén a vetülék van */

Ábra 4 - 2-es típusú cipő len béléssel és selyem felső szalaggal. [7]. Mára ellapítódott és a felsőrész hiányzik, kivéve a len bélését, ami feleleveníti az alakját - figyeljük meg a talp és orr varrását.

3. Típus - Papucsok tölcsér alakú felső résszel és trimmelt szegéllyel:

Ez a forma egyetlen egy példával rendelkezik, egy 8-9 éves gyermek cipője, amely vörös kecskebőrből készült. (Ábra 5). A cipő hasonló magasságú, mint a 2-es típus, amely a hajtást és a bokarész egy részét. A fő varrat a talp közepén és a saroknál megy végig. Kettő darabból készült rövid szára van: egy pontosan félkör alakú bőrdarab van hozzávarrva a cipő hátuljához és oldalához, és a második előrefelé állítva a felső részen, úgy, hogy a rátétek átfednek az oldalakon. A cipő felső széle egy meghajtott szamícium selyemszalag anyaggal van eltisztázva, ami a szogd kettős balta alakú jellemzőket hordozza magán. Belül egy durva len bélés maradt fenn, ami a széleken van belevarrva.

Ábra 5 - Gyermek cipője [8] a 3. típusból, részben rekonstruálva eredeti három dimenziós alakjára. Figyeljük meg a selyem szegélyezést, amit a hajlatokhoz kisebb rakással/behajtásokkal van hozzáillesztve.

4. Típus - Félcsizma:

Ennek egy párját női sírban fedezték fel [9]. Egy darabja töredéket tartalmazott nemez nogovitsza-ból. A lábbeli alsó része egy talpvarrással és egy egyenesen szabott széllel egyetlen darab barna színű bőrből készült, amihez az alacsony szárat hozzávarrták. A csizma szája elöl V-alakot ölt. A csizma teljes magassága 16,5cm, ami a bokát teljesen elfedi.
/*Tyű-ha, még a végén kiderül, hogy a magyar csizma legközelebbi rokona a magyar csizma, V-kivágással az elején - szironyozás helyett pedig rátétvarrással.*/

Ábra 6 - Baba csizmája Moscsevaja Balkából [10]. A szárak össze vannak varrva hátul.

5. Típus- Magas szárú csizma:

Egy kis méretű baba csizmája (Ábra 6) mutatja ennek a típusnak a teljes megjelenését, de csak egyetlen egy tárgy van, amit valóban férficsizmaként lehet beazonosítani [11]. Talpvarrással készült, fekete bőrből, a felső rész 19cm után hiányzik, bár rekonstruálni lehet a megmaradt nyers lenbélésből [12], legalább 32cm-es magasságig, ami az alsó lábszár nagy részét lefedte. A szárat egy díszes varrással erősítették hozzá a lábrészhez, és amit két részből illesztettek össze hosszanti irányban varrással.

Egy ezzel egyező de sokkal elegánsabb csizma gazdagon díszített felső résszel és rátét-dísszel a kaszauti (Khasautban feltárt) temetőből [13] (Ábra 7):

Ábra 7- Csizma a kaszaut-temetőből, rátét és díszvarrás részleteivel. Runich, fig. 6.

A lábszárvédő - egy rövid leírás

A férfi és női alsóbb öltözék hasonló volt: a rövid, bő szabású len nadrágot betűrték a combig érő lenharisnyába [14] (Ábra 8). Ez utóbbiaknak rendszerint volt lábrészük, hasonlóan voltak megszerkesztve, mint a fentebb leírt 1-es típusú lábbelik, és a nadrághoz képest egy durvább minőségű lenvászonból készült. Viszont néhány lábrész nélküli volt, amit egy pánttal biztosítottak, amit a lábközép alatt varrtak meg. Míg a nők harisnyája egyszer széles anyagból volt csinálva [15], addig a férfiak harisnyái szélesebbre voltak készítve ék alakú háromszögekkel a fővarrás mentén [16]. A férfi és női harisnyákat különbözően rögzítették: amelyek női harisnyák voltak, a térd alatt kötötték meg 2-3cm széles lenvászon csíkokkal, és amelyek férfiaké voltak, azokat kötözőzsinórok erősítették a vékony ruhaövhöz, ami tartotta a nadrágot is. (Ábra 8, balra fenn). A harisnyakötőt egy kicsi lyukon keresztül rögzítették a harisnya felső szélén, amit bőrkarikákkal erősítettek meg.

Ábra 8 - Alulsó ruházat: balra, rövidebb nadrág és övzsinór [17]; jobbra, harisnya [18] (Kadzsitani nyomán).

Befejezésképp

A lábbelik Moscsevaja Balkából bár számos különböző stílusjegyet mutat, de a felépítése egységesen azt mutatja, hogy szabadtéri sétára nem igazán alkalmas. Bár ez tükrözheti az alán társadalom lovas természetét, lehet talán valószínűbb, hogy a szokás megkövetelte a beltéri lábbelik használatát - talán, hogy elbátortalanítsa a holtat a vándorlástól, vagy abban a hitben éltek, hogy a sír volt az elhunyt új otthona.

/* A cikk néhol tartalmazhat pontatlanságokat. Mindazonáltal, remélem sok és viszonylag friss és kevéssé közismert információ kerül ki ezzel a hagyományt őrző nyilvánosság elé, szabadon elérhetően. */
/* A nyilvános közzétételi engedélyt 2011. február 28.-án kaptam meg a szerzőtől. */

'Early Medieval Footwear from Moshchevaya Balka', written and webbed by Peter Beatson .
(c) Birka Traders 2008. Not to be copied without permission.

All rights to materials in any linked pages belong to their respective owners.